Váci Ártéri Tanösvény
Váci Ártéri Tanösvény
Ismerd meg közelebbről a természet e kicsiny, de annál nagyobb értéket képviselő szegletét!
A Budapest-Szob kerékpárútról lekanyarodva egy sokkal mélyebb, természetes állapotában megőrzött élőhely érdekes bejárati szakaszát pillanthatod meg. E terület szerencsésen elkerülte a váci Duna-part több évtizeden át zajló feltöltését. Indulj el a tanösvény kapuja felé! A burkolt utat elhagyva első lépéseidet homokos kaviccsal feltöltött gyalogúton teszed meg. Figyeld meg a bevezető rész mentén a fűzfafonatokat! Régen ilyen és hasonló módszereket is alkalmaztak vizes területeken utak, rézsűk védelmére.
Ha körbepillantasz, máris kezded érzékelni, hogy ez az erdő egészen más, mint egy parkerdő, vagy akár a közeli Váci Liget erdős részei. Eleinte talán furcsának tűnik, hogy földön fekvő fatörzseket, különféle korú, kisebb nagyobb fákat és buja aljnövényzetet látsz. Fenntartói igyekeznek a lehető legtermészetesebb állapotban megóvni a területet, ezért érezheted másnak, „vadabbnak” a környező, föléd boruló dzsungelt. Ahogy haladsz befelé, egyre lejjebb érsz, és lassan a hangulatod is megváltozik. Vizes, néhol tocsogós, susogó-zizegő világba értél. A kavicsos utacskáról rálépsz a fából készült pallósorra. Ezután ez az emelt ösvény vezet végig az ártéri erdőn. Magad körül ún. „puhafás” ligeterdőt láthatsz, az ösvény maga viszont igen kemény és ellenálló akácfából épült.
Gondold csak el: van, amikor egy, sőt több méteres víz borítja a területet, a Duna sodra ostromolja az építményt, és a látogatók is tapodják! A pallósor viszont jótékonyan védi a környező élővilágot, reméljük, mindenki csak és kizárólag rajta lépked végig a susogó nád és a csillogó fűzlombok között. A körülötted zöldellő növényzet között már most felfedezhetsz néhány „ékkövet is” például a fekete nadálytő mélylila színű virágait.
A Tanösvény kapujához érkezel. Lábad alatt a Gombás-patak vize szalad csobogva, jótékonyan „öntözi”, éltető vízzel látja el szárazabb időszakban is az ártéri erdőt. Máskor viszont igencsak sok a víz! Képzeld el, hogy a tanösvény kapujának teteje is alig látszik ki néha a megáradt Duna vizéből. Az itt élő állatoknak, növényeknek meg kell birkózniuk ezzel az állandóan és nagymértékben változó helyzettel. Ha felpillantasz a bejárat melletti termetes fűzfára, a nagyobbik táblán a tanösvény történetéről tudhatsz meg néhány érdekes adatot. A másik tábla jelzi, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatási területén vagyunk. Igaz, hogy neked most nincs lehetőséged rá, mégis érdemes tudnod róla, hogy a területen az élővilág minél kisebb mértékű zavarásával szabad csak végighaladni. Lépj be a kapun, és most már igazi természetbúvár módjára derítsd fel az ártéri erdő kincseit! A kaput magad mögött hagyva, behajló ágak és megcsillanó kisebb vízfelületek között haladsz. Veled szemben, az ösvénytől nem messze folyik a Duna, de a sűrű növényzet eltakarja, csak néha csillan meg vize a fák között. Az ösvény két oldalán a magas lágyszárú növényzet rengetegében már itt is megpillanthatsz néhány mocsári nőszirmot, nagyobb állományait beljebb haladva fogod látni.
A pallósor rövid, élesen balra kanyarodó szakasza eljuttat az első megállóig. A kiszélesedő megfigyelőhely jobb oldalán húzódó nádas biztos rejtekhelyet nyújt az apróbb testű madarak számára, melyeknek jelenlétét hangjuk bizonyítja. A fűzfák támasztékul szolgálnak a kapaszkodó szárú liánnövényeknek – komló, ebszőlő csucsor, hamvas szeder teszi dzsungelszerűvé a látványt. A megálló bal oldalán élénkzöld levelű-ágú fát figyelhetsz meg, ágain ezernyi propellerszerű (ikerlependék) terméssel. Alaposabban körülnézve egyre több társát felfedezheted fel. Ő a zöld juhar: parkokból elszabadult, ún. inváziós növényfaj, amely itt, az ártéren sajnálatos módon egyre jobban kiszorítja az őshonos füzeket.
A csendes szemlélődés alatt (képzeleted segítségével) hallhatod a harkályfélék kopácsolását, esti sétán a korai denevérek cirregését, a szél hangjait a fák lombozatában. A pihenőhely után a pallósor füzek rengetegén visz keresztül. Mesebeli erdőként vesz körül a mohos, girbegurbán nőtt, vagy a nedves talaj miatt megdőlt törzsek sokasága. Közöttük és rajtuk az áradások nyomait pillanthatod meg: világos, szürkés sávot, amely még hosszú ideig megmarad, illetve uszadékfákat, amelyek a vízzel utaztak idáig. A fák közötti, fényben gazdagabb területeken torzsika boglárka, mocsári nőszirom, nyári tőzike, mocsári nefelejcs szemet gyönyörködtető virágait csodálhatod meg.
Miután elhagytad a „fűzrengeteget”, sokkal nyitottabb, náddal, sással, bokorfüzekkel tarkított részhez érkezel. A több fény gazdagabb virágzást biztosít a lágyszárú növények birodalmában. Élénklila réti füzények vagy a mocsári nőszirom csoportjainak vidám sárga színe tesz jókedvűvé. A második pihenőhelyhez közeledve észreveszed, hogy egyre több a lábon álló, illetve kidőlt száraz fa. A törzseken odúkat, vájatokat figyelhetsz meg. Talán nem is gondolnád, hogy a facsonkok, talajon heverő holtfák élőlények ezreinek nyújtanak lakó- és táplálkozóhelyet. Fontos szerepük van az erdő életében, egészségének fenntartásában.
Balra fordulva megérkezel az ösvény második kiszélesedő megfigyelőhelyéhez. Nagyobb nyílt vízfelület vesz körül. A Gombás-patak lassan folydogál át a kiszélesedő mederben, a holtághoz hasonló terület minden évszakban festői látványt nyújt. A hínáros-békalencsés részeken napos időben különösen sok kecskebékát, tavi békát figyelhetsz meg, bár észrevételükhöz igen jó megfigyelőnek kell lenned, mert színükkel elképesztő módon alkalmazkodnak környezetükhöz. Ha nagyon szerencsés vagy, egy mocsári teknőst is megpillanthatsz. A víz fölé hajló ágakról veti magát a vízbe halzsákmánya után a színpompás jégmadár. A tőkés récék békésen úszkáló csapatai a megfigyelőhely közelében is gyakran feltűnnek. Hajolj közelebb a vízhez! A víz alatt nyüzsgő világ tárul szemed elé. Apró halakat, békaporontyokat, szitakötőlárvákat, vízicsigákat láthatsz a hínárok között. A víz felett helikopterszerű mozgással színes szitakötők repkednek. A vízfelületet dús mocsári növényzet övezi, az apró, sárga virágú vízi kányafüvet itt közelebbről is megszemlélheted. A második pihenőről az ösvényre visszatérve zizegő nádason visz keresztül az utad. A növényzet kedvelt tartózkodási helye az ártalmatlan vízi- és kockás siklónak.
A nádast elhagyva feltárul a tanösvény utolsó megállója, amelyhez a vízen át (de még mindig a pallósoron) juthatsz el. Talán itt érzed leginkább, hogy ráhangolódtál a természet hangjaira, a békére, a nyugalomra. Tölts el itt hosszabb időt, s a csendes várakozás meghozza a gyümölcsét: szürke gémet, nagy kócsagot figyelhetsz meg a sekély vízben álldogálva vagy a távolabbi fákon pihenve. A vízben halcsapatok úsznak, táplálékot biztosítva egyéb vízimadaraknak is. A terület az állandóan itt tartózkodókon kívül a vonuló madaraknak is biztos menedéket, pihenőhelyet nyújt. A víz felületén apró rovarok, a molnárpoloskák mozognak, a víz felületi feszültségét használva ki helyváltoztatásukhoz. A növényzet már ismerős számodra: körbetekintve nádas és sás ölel körül, bokor- és fatermetű füzeket, hínárokat és békalencsefoltokat láthatsz. A vízen lebegő hosszúkás levelű növény a vidrakeserűfű, melynek vízből kiemelkedő, rózsaszínes virágait is megfigyelheted.
Az ösvény végéhez értél. Reméljük, barangolásod az ártéri erdő csodás világában felkeltette érdeklődésedet a terület iránt. Látogass el személyesen is az Ártéri Tanösvényre! Segítsd fenntartását, érdeklődj nálunk a lehetőségek iránt.
Árak
Túrák
Szakvezetéssel, munkanapokon- Szakvezetés nélkül: 400 Ft / fő
- Rossz idő esetén beltéri foglalkozás vetítéssel.
- AKCIÓ: 2 kisérőtanár számára díjtalan (kivéve evezés).
Túrák
Szakvezetéssel, munkaszüneti napokon- Szakvezetés nélkül: 500 Ft / fő
- Rossz idő esetén beltéri foglalkozás vetítéssel.
- AKCIÓ: 2 kisérőtanár számára díjtalan (kivéve evezés).